A bölcselet, a teológia nem ér semmit, ha nem  szolgáltat keretet, vagy rossz keretet szolgáltat  a természettel harmonizáló társadalmi erkölcs érvényesüléséhez. A Yotengrit-tan bölcselete és teológiájának társadalomerkölcsi (etikai) megfogalmazása  a „Jó szomszédság törvénye”; a teológiailag is érvényes tétel, hogy  „Ne árts, ne bánts, istápolj, segíts!„; a cselekvés tág mozgásterében, melyben „Mindent szabad, ami nem árt másnak!” Ez nem valósítható meg bármilyen  jogrendben. A tapasztalatokra támaszkodó  Yotengrit-tan szerint lényegére szűkítve csak két féle társadalmi alapmodell létezik. Egyik, melyben  MINDENT  SZABAD, KIVÉVE  AMIT  NEM; a másik, melyben SEMMIT  SEM SZABAD , KIVÉVE AMIT MÉGIS.

A  Yotengrit-etika  értelmében a „mindent szabad, kivéve amit nem” elv a helyes. Kivétel ami árt vagy árthat  másnak. A MÁS nem csak ember lehet, hanem a természet is. Minden kakas úr a maga szemétdombján, -az ember is a maga  életterén, amíg nem súrlódik szomszédaival.

A  Yotengrit szellemiségű társadalom nem függőlegesen tagozódik, hanem vízszintesen. Nem „fölülről taposó” a vezető, hanem  elöljáró. A szolgáló nem alattvaló, hanem segítő. A megbízás, irányítás  az együttesen cselekvés  FELE. Másik fele a végrehajtás, az elvégzés. Ha a világ a Yotengrit-tan szellemében fejlődött volna, megkíméltettünk volna a társadalomra és gazdaságra egyaránt átokként nehezedő „OSZTÁLYHARCTÓL”, a tőke és munkaerő viszályától. A Yotengrit-tan szerint „Tőke meg munkaerő nem ellentétek, nem ellenségek, hanem  EGYÜTT alkotják a produktív termelőerőt. Közös ellenségük a parazitizmus, koronként más-más arculattal. Ma bankokrácia és bürokrácia formájában, de a gazdaságot túlterhelő szociális gondoskodás is a produktív termelő erő ellensége.”

A Yotengrit etika értelmében, melyet már a jégkorszakbeli alapbölcselet  dualizmusa körvonalazott, a teológia pedig rugalmasan dogmatizált, a társadalom alapsejtje az  EGYÉN. A legkisebb közösség pedig a család.  Ezek tételek, szaknyelven dogmák. Figyelemre méltó, hogy pl. az  isten-képet, az istenről alkotott elképzelést nem dogmatizálták őseink. Az „elképzelést” a hívő képzelőerejére, annak minőségére bízzák. Ezért lehet a  Yotengrit tan szellemében  sokféleképpen hitéletet élni. Társadalomerkölcs tekintetében nem ilyen  laza a kantár szára. Ennek oka nagyon egyszerű. A társadalmat átlátjuk, a szellemek világát nem.

A szabad emberek társadalmát a családban kell megalapozni. Amilyen a családanya, olyan minőségű a család. A nőnek tisztelet jár és nem csak családtagjai részéről! A szabad társadalom koordináló szervének, az ÁLLAMnak is tiszteletben kell tartania a nő alapvető jogait, pl. hogy akar-e szülni, mikor akar, hol és hogyan.

Ez az erkölcsi fölfogás tiltja embertársunk kihasználását. „Aki mást kihasznál, embert eszik részletekben!” Tiltja, - bármiképpen állt is elő az adott helyzet – a létminimumra köpesztést, melyből nem lehetséges a fölemelkedés. Ismer ilyen fogalmat és tiltja a „kizsigerelő haszonlesést.” „Kizsigerelő haszonlesésnek” minősül pl. amikor egy haszonnal működő üzem még nagyobb haszon érdekében dolgozókat bocsájt el és az üzemben megtartott   dolgozókkal  végezteti el  az elbocsájtottak munkáját is.

A „jó cselekedet”, mely a  Yotengrit-üdvösség egyik  tartóoszlopa, az etikában válik gyakorlattá. Segíts a bajba jutotton, de óvakodj az élősködőtől! Hangzik a jégkorszakban már megfogalmazódhatott tapasztalati intelem. Alamizsna helyett „segítség az önsegélyezéshez„ a felebaráti szeretet helyes útja! Az élősködésre berendezkedőket viszont el kell űzni! Ehhez elengedhetetlen az egyén, a család, a közösség  korlátlan joga a védekezéshez, az önvédelemhez és mások védelméhez.

Az egyénre, családra, társadalomra, szerelemre, jogi viszonyokra vonatkozó javaslatok, tiltások, stb. meglelhetők a Yotengrit könyvekben, főleg az AJA, ill. IGA c. fejezetekben,  „künvek”-ben.