A Yotengrit Egyház liturgiája elsősorban ünnepkörben nyilvánul meg, de vannak kisebb, családi és közösségi jellegű ünnepek is, mint például esketés, temetés, legény- és nagylányavatás, házszentelés stb.

A liturgia nem egyéb, mint egy istentisztelet, vagy egyéb szakrális művelet lebonyolítása. Pl. egy ünnepi mise celebrálása. Az istentiszteletnek az idők folyamán minden vallásban kialakulnak az ünnepek jellegéhez igazodó formái. A Magyarok Istene ünnepén pl. díszesen fölszerszámozott fehér lovat vezettek körmenetben, jelképesen a Magyarok Istene számára. A Yotengrit Egyház „istentiszteletei” az un. „bekáttás”-sal (bekiáltással) kezdődnek. Ennek dallama ugyanaz, mint a „Szélről legeljetek…”, de az eredeti formában, lassan elnyújtva. (Pásztory Dittának, Bartók feleségének, aki  a dallamot gyűjtötte, vki. elhadarta ezt az un. hosszan kiáltó dallamot) A Yotengrit Egyház ünnepeinek tetőpontja a kettős-örvénytánc. Ez úgy zajlik, hogy két különböző pontról kiindulva egy női, ill. férfitáncos örvényvonalon táncolva elindul, egy ponton találkoznak, ott csókot váltanak és páros táncban haladnak tovább. Még szebb, ha az örvényvonalat követve mentül több pár vesz részt benne. A téli napforduló ünnepén totemállat jelmezekben is táncolnak. Valószínűleg, az ősi liturgikus táncoknak maradványa a Busó-járás is. A magyar liturgikus hangszerelésben eredetileg alárendelt szerepet játszott a dob. Miként a nyugat-dunántúli regüsök hangszerelése, úgy a régi magyar liturgikus zenekar zeneszerszámai is a „hosszi furugla”, tökduda, csörgős bot, csimpolya és a doromb. Szellemidézéshez pedig még ezekhez társult az okarina, mint vezető hangszer.

Az emberek sokáig nem merték tudásukat nyilvánosságra hozni, mert a keresztény egyházak rossz szemmel nézték. Hiszen a Keresztény Egyház a Naporcájú GÖNÜZ Isten nevét a negatív fogalmak szótárába száműzte. Ő a „GONOSZ”.

Az Istenasszony emberközelibb színeváltozását, a Boldogasszonyt nem merte, ezért összemosta alakját „Szűz Máriáéval”, hogy kisajátíthassa. Két ősi ünnepünket, a Sarlós ill. a Gyümölcsoltó Boldogasszonyt is átvette ünnepeivel együtt. Ez a két ünnep csak a magyar kereszténységben létezik.

Az „ÖRDÖG”-ből (a Halotti beszédben URDUNG=Őrszellem) pedig pokolbéli szörnyeteget csinált.

A kultikus cselekedetekhez nem föltétel maskarába bújni. Az hagyományápolás. Egyébként nem a gatya teszi a táltost. Ami igazán fontos a dob, a süveg vagy korona, a láncos bot és a táltos ereje!

Nyomai maradtak rituális, jelmezes táncoknak, szimbolikus táncoknak, továbbá imák maradtak ránk töredékekben. Időbe telik, míg  a hosszú álmából életre pezsdített  Egyház minden vonatkozásban szilárdan körvonalazódik. Mert eltérően a „mese-ősmagyar vallásoktól”  nem akarunk kitaláloncikkal hiányt pótolni.