A Yotengrit-teológia bölcseleti alapja a nem polarizáló, hiányt többlettel egésszé kerekítő duális világszemlélet. YOTENGRIT az őserő, melyben nőstény, hím, jó és rossz benne foglaltatik mint mennyiség (kvantum), de minőségét tekintve nő. (A Tao Te King „elnyűhetetlen ősrostja) Világokat teremt, azokon hegyeket, völgyeket, sziklákat és teremt szellemeket. Mindezt saját szellemanyagából, a „szitáló ködnél finomabb” szellemanyagból. A Yotengrit tan szerint a szellem is anyag: van mennyisége és minősége. Ez a Yotengrit tan „szellemkvantum elmélete”. Kivonható, osztható, összeadható.

A nemesebb, „élőlelkes” teremtés kedvéért Yotengrit, az „Első Istenség” kiveti magából a rosszat, s így megtisztulván megteremti szellemanyagából a duális szemléletnek megfelelő istenpárt. Tehát őmagát mint nőt és férfi párját, GÖNÜZ-t  a „naporcájút”. Az istenasszonyt UKKÓ néven tisztelte még a 20. század  elején is itt-ott a nép. Például a Csallóközben, Szigetközben, Rábaközben. A Csallóközben az is szokás volt, hogy aratáskor a gabonaföldön lábon hagytak   tenyérnyi gabonát és azt megfonták „Bódogasszonnak”. Hasonló szokás volt  Szászországban is. Ott „Korn-Mumme”-nak nevezték ezeket a gabonaszárból lábon font bábukat. A Rábaközben vizet csorgattak tiszteletére, mielőtt maguk ittak volna – és nevét hívták: Ukkó, Ukkó. Ő a „Homlokán holddal ékes” istenanya.

GÖNÜZ neve Napszellemet jelent. Altáji ágról való őseink nyelvéből ránk maradt GÖN (nap) szavunk van benne mint a GÖNCÖL-ben (napszekér) is. Az „üz” szó pedig az „isz” (ész) hasonulása, mely szavat a Yotengrit teológia „szellem” értelemben használja.

Ukkó  emberközelibb megjelenülése a „Boldogasszony”. A földkerekségen mindenütt jelen lévő Magna Mater, a Nagy Anya, a „Tengerek Csillaga”. A kínai  YIN-YANG bölcseleti rendszer teremtette meg – nem az istenasszonyt, hanem  KÉPPÉ alakulását. Ebben a bölcseleti dualizmusban keletkeztek Buddha alakjából a nőnemű Buddhák, mint a kínai  Ku-an-yin, a japán Kvannon, a komi (zürjén) Aranyasszony meg a magyar  Boldogasszony.

A duális mérlegnek nem része az ártó erő. A magyar dualizmus a nemek  egyensúlyára, harmóniájára épül föl. A rossz, az ártó, a félrevezető ZAVARÓ tényező. Őseink UDAG-nak nevezték. Később, szeredás (zarathusztrista) közvetítéssel az iráni „rossz isten” Ahriman neve honosodott meg ÁRMÁN (ármány) formában.

Gönüz, a Napszellem nevét a negatív fogalmak szótárába száműzte a keresztény Egyház, a „Gonosz” alakjában. Boldogasszonyt azonosították Szűz Máriával, de meghagyták két ősi ünnepét, a Gyümölcsoltó- meg Sarlós Boldogasszonyt.

A Yotengrit tan „szellemkvantum” elméletének értelmében a szellemanyagok összeadhatók. Ily módon nagy erejű szellemeket lehet teremteni. Az istenség is  teremtett szellemlényeket és benépesítette a földet növényekkel, állatokkal, meg embert is teremtett-saját anyagából, de az ember is teremthet, hiszen isten anyagából van. Egy legendás hős-ős szellemanyagához hozzáadott a magáéból népe. Így tudta vállalni az „istenné erősített” hős szelleme a rábízott föladatot, hogy őrködjék a nemzeten. Ma úgy mondanók: vállalta a védőszent szerepét. Ő a „Magyarok Istene”, akit Má-Tün néven is emlegetnek.

A Yotengrit eszmerendszer teológiája is alátámasztja azt a filozófiailag is megindokolt alaptételt, hogy a társadalom legkisebb sejtje az egyén is független társadalmi tényező. Ezért nincs kollektív bűnözés, sem megváltás, sem kollektív felelősség.

A szexualitás ebben a teológiában nem vétség, hanem az istenek által „kiagyalt csalétek” és egyúttal „isteni minta” a szerves teremtés keretében a szaporodást és a javuló minőséget biztosítandó. Vétkezni a szeretkezés mikéntjével lehet csak, a tényével nem. A szeretet, szerelem, szeretkezés hármasságában a szeretet teszi a szeretkezést szerelemmé.

A Yotengrit tan nem teológizálja a szerencsétlenséget, bajt, nem hárítja az embertársak felelősségét az istenekre, sőt azt is kétségbe vonja, hogy a szerencsétlenség egyáltalán isten büntetése volna. Ez azért fontos tan, mert az embertársat nem menti föl a segélynyújtástól azon a címen, hogy a szerencsétlenség isten akarata volna.

Ebben a teológiában létezik újjászületés (reinkarnáció), de nem automatikusan. A tan szerint azok születhetnek újra, akik egy bizonyos szintre fejlesztették szellemüket még életükben, és elérték azt a szintet, hogy a szellemvilágban is önálló egyéniségek maradnak. A szint eléréséhez szükséges a tudás gyarapítása és az érzelemvilág gazdagítása. És ami nagyon lényeges és napjainkban nagy jelentőséggel bír, a jó cselekedet. Ez azért fontos, mert a lutheri un. „megigazolás” doktrínát 2002-ben az „augsburgi egyezmény” révén 500 év ellenállás után a katolikus egyház is aláírta. Ez a magyarul (helytelenül) nem „megigazolásnak” hanem „megigazulásnak” fordított „Rechtfertigung” tétel szerint az üdvösség eléréséhez a cselekedetnek nincs jelentősége. Isten kegyelmén (értsd: szeszélyén) múlik, hogy üdvözülünk-e. Ez a dogma pontosan megfelel a globalizált kapitalizmus igényeinek, melyre az egyházak átnyergeltek. A Yotengrit tan viszont éppen egy új rabszolgaságot megakadályozandó, hangsúlyozza a cselekedet fontosságát.

A Yotengrit Egyházban a pap nem „pásztor”, a hívő pedig nem birka, a gyülekezet pedig nem nyáj. Az egyház szolgáló és szolgáltató szervezet.

Az isten és az ember kapcsolatában létezik égi hierarchia, az emberek nem leborulva imádják isteneiket, hanem ősökként tisztelik és tisztelettel hívják őket oltalmazónak, ünnepeken megbecsült vendégnek, életük résztvevőinek. Szinte familiáris, kölcsönösen jóindulatú, de nem egyenrangú kapcsolat ez.

A Yotengrit vallás istenei nem végtelenül mindenhatók. Mivel szellemanyagukból teremtenek, fontos nekik, hogy az ne vesszék kárba. Kárba pedig akkor veszik, ha eltávolodunk Istentől, tehát ha kárba veszünk, „elkárhozunk”. Mivel az Istenség mibenlétét az ember nem látja át, és nem is konzultál kávézva vagy teázva az istenekkel, ezért a Yotengrit teológia abból indul ki, hogy mivel a Természet Isten teste, jó az, ami természetes.

A túlvilág kép minden más vallásétól eltérő: nem hely, hanem állapot. Az egyszerű lelkek, akik földi életükben nem jutottak el lelkük „belső hágcsóján” magas szintre, azok „megtérnek az Úrba”. Szellemanyaguk feloldódik a jó Istenségben. A magasabb szintet elérők önállósodnak mint szellemlények. A rosszak pedig Ármán szellemanyagát gyarapítják.

A Yotengrit teológiájában is tükröződik etikájának legfőbb tétele: „Mindent szabad, ami nem árt másnak”.