Íme, néhány ima a Yotengritből:

 

 

A nagy imádság

 

Őserő, ki istenné szellemtestesültél,

istenanya, istenapa kettősségében,

távolra űzvén a rosszat

és képmásodra alkottál bennünket,

segíts, hogy méltók lehessünk

megírhatatlan, megfaraghatatlan orcádhoz!

Munkálkodók, teremtők lehessünk,

kik kételkednek, meggyőződnek, egyeztetnek,

gondolkodnak, éreznek, szeretnek!

Segíts, hogy balgaságból, meggondolatlanságból

ne károsítsuk szent testedet:

se erdőt, se mezőt, se tengereket!

Segíts, hogy viszálytalan éljünk e földön,

békében emberrel, állattal, fűvel, fával,

segíts, hogy olthassuk mértéktartó bőségben

éhünket, szomjunkat, testi, lelki vágyainkat

összekoccanatlan igaz szabadságban!

Segíts, hogy a lelkes élet ellensége

meg ne ronthasson bennünket káros sugallataival,

igazságba burkolt hazugságaival,

mert te vagy a legyőzhetetlen örök életörvény!

 

 

 

Ima az „Öreg-Istenhez”

 

(Ez a BÜÜN vallás „Miatyánk”-ja)

 

Tengervégtelen Örök Ég,

kettős istenséggé szineváltozó,

életet teremtő szellem ősünk,

oltalmazz minket az Ős-Ártalom

csábításától, rontásától!

Úgy mérj, úgy ítélj, úgy kímélj,

miképpeg mink mérünk, ítélünk,

kímélünk másokat,

meg alattunk földet, fölöttünk eget!

Segíts testünk épülésében,

lelkünk szépülésében,

elménk élesedésében,

hogy hozzád méltók lehessünk

bőségben, békességben,

szeretetben, szabadságban,

jó szomszédságban!

Mert belőled vagyunk, benned,

Te meg mibennünk!

 

 

 

Ima a Boldogasszonyhoz

 

Szóval szólítalak,

áhítattal hílak,

ég-föld teremtője,

istenek szülője,

Ukkóból ki szineváltoztál

Boldogasszonyunkká,

erdőket, hogy füllel hallgasd,

mezőket, hogy szemmel tarthass,

köpönyeged alá, hogy béfogadd

oltalmad alá futódat,

gyarló halandódat!

Nagy az én bajom,

sok a panaszom:

(itt a panaszok fölsorolása következik)

Adj erőt égi jó Anyám,

lerázni sok terhemet,

kínzó keservemet, -

oltalmazd szegény lelkemet!

 

Boldogasszony, égi ősöm,

téged hívlak örökösön,

mert csak te vagy már a remény,

keserűség sós tengerén!

Égi anyám ne hagyj el,

maradj mindig lelkemmel,

annak sebe, hogy béforrjon,

sorsom meg jobbra forduljon!

 

 

 

Ima a Magyarok Istenéhez

 

Magyarok Istene,

nemzetünk szent őre,

térj meg hozzánk,

maradj velünk,

örülj velünk,

vigadj velünk!

Szelídítsél, békéltess!

Ellenségeink barátainkká,

testvéreinkké legyenek.

Áldó, munkálkodó

kezünkről ösmerjenek ránk,

ne kardunkról.

Ám ha gonosz, ostoba, ádáz

reánk támad,

vagy jogtalanságban

megátalkodik,

hadakozz velünk!

Zúgasd sebes nyilainkat,

suhogtasd véres szabláinkat, -

rontsd ellenségeink erejét!

Ellenséget kívül,

ellenséget belül.

Sújtsd haragoddal,

gyomlálj ki nemzetünkből

irigykedőt,

áskálódót,

okoskodót,

pártoskodót,

árulkodót,

hazudozót,

szenteskedőt,

bajkeverőt,

zsebre honfiskodót,

hogy hozzád szíthassunk

egyetértésben,

miképpen tőlünk várod:

törvényben törvényesen,

törvénytelen emberségesen,

hozzád mindig hűségesen!

 

 

 

Általános közös ima

 

Örök-ég anyánk,

örök-ég apánk,

tekintsetek le ránk!

Erősítsétek lelkünket,

bátorítsátok szívünket,

hitet, hogy tehessünk

jóságról, igazságról,

békés jó szomszédságról,

hont védő harciasságról!”

 

 

Ezek a fohászok Máté Imre Yotengrit c. könyvének 3. kötetében találhatók.