Ünnepeink lényegét, fontosságukat akkor tudjuk legjobban megragadni, ha mindennapjaink szempontjából nézzük őket. A hétköznapokban adott feladatainkra összpontosítunk. Ez fontos ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. De mégis merre, hova? Időnként föl kell emelnünk tekintetünket átfogó távlatokba is, hogy életerőnk teljességében kibontakozzék bennünk és körülöttünk. Erre valók az ünnepek.

Őseink mindennapi élete és ünnepköre a Természet rendjéhez igazodott. Legfontosabb irányadók voltak ebben: az évszakok váltakozásai, valamint a téli és nyári napforduló, meg a tavaszi és ősz napéjegyenlőség időpontja.

Következzenek tehát az évkör ünnepei az égi és földi rend szerint, a Yotengrit VAS-ORU „künvének” jegyében, Máté Imre Yotengrit c. könyvei alapján.

 „Négy évszak, négy nagy ünnep”:

A téli napforduló (Karácsony), amikor legrövidebbek a nappalok, de onnantól már hosszabbodnak. Ez tehát az égi és földi Fény születésének (újjászületésének) ünnepe, amikor  „Naporcájú GÖNÜZ Ég-Isten atyánkra emlékezünk.

Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak. Hét fából, kilenc fából rakatik máglya. Ennek szikráján, parazsán ki átszökken, megtisztul - így vélik.

Emlékezés ez Ég-Isten atyánkra, ki szarvast fogván a Göncölbe, arra nyűgözvén visszahozá a megszökött Napot.” (YOTENGRIT 2. 105.-106.o.)

Gyümölcsoltó Boldogasszony egyfajta tavaszünnep, női jellegű. A Természet újjászületésének, a termékenységnek az ünnepe. Az ide kapcsolódó köszöntő versek, szertartások a mágikus szemlélet és asszociációs lánc szerint ezt segítik elő és ennek örömét fejezik ki.  „Naporcájú GÖNÜZ Ég-Isten atyánk, homlokán Holddal ékes UKKÓ Föld-Isten anyánk KÉT ÖRVÉNYLÉSÉ-nek első összefonódását ünnepeljük, az első teremtést,  rügy fakadását. GYÜMÖLCSOLTÓ-kor tűz rakatik, e tűzön gyümölcsök égettetnek, az előző év eltett gyümölcseiből.” KARÁCSONY a béke ünnepe, GYÜMÖLCSOLTÓ a termékenységé. (YOT. 2. 106-107.o.)

Ispiláng (jellegében és időpontban Pünkösdhöz közeli) a nyári napfordulóhoz kötődik. A téli napforduló ellenpontjaként, az ereje teljében levő Nap, a férfierő jelképének ünnepe. Az ezzel kapcsolatos közösségi programok hagyományosan mélyen belenyúlnak az év legrövidebb éjszakájába. A szertartások is leginkább az égi és földi tűzzel kapcsolatosak („rokonságban” a Szent-Iván éjjel).

„Ez a SZELLEM ünnepe. A táltosok ekkor kiáltják: EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY! Ispiláng pedig egész hétre szól. Ez a bácsák, táltosok hete. Ekkor előadatik a HÁROM  ŐS hagyatéka. Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete is. Ez a Nagy Lófuttatás ideje is. Az ifjak, leányok meg fehérbe öltözve járnak, megugratják háromszor királyukat meg királynéjukat. Megugratják, magasba emelik annak emlékezetére, hogy KÉT FORGÓSZÉL, KÉT   ÖRVÉNY az élet alapja, Naporcájú Ég-Isten atyánk, meg homlokán Holddal ékes UKKÓ  Föld-Isten anyánk megtestesülésében. Ispiláng a Szellem ünnepe!” (Yot. 2. 108.-110.)

Sarlós Boldogasszony az őszi nap-éj egyenlőséghez kapcsolódik. Női jellegű és a beérett termés, a bőséges betakarítás, egyúttal a számadás ünnepe is. Az ezzel kapcsolatos szertartások (pl. gyógynövényes füstölés, terményáldás) is ezt tükrözik.

Míg  Gyümölcsoltó Boldogasszony a fakadás, a feslés, a születés ünnepe, az első kapué – addig  Sarlós Boldogasszony az „új életbe halás”, a megérés, a beteljesülés ünnepe.

„Lám a gabonát learatják, a gyümölcsöt szüretelik. Pusztulás-é haláluk? Bizony nem pusztulás! Születés meg halál – kapuk ismétlődő váltakozása!” (Yot. 110.-112.)       

 A négy „nagy” mellett négy „kicsi” ünnep is van a hagyomány szerinti ünneprendben:

Február elején egy Fényünnep (hasonló időpontban, hasonló jellegű ünnep az indiai és a buddhista hagyományban is van, és a keresztény Gyertyaszentelővel is „rokon”).

Május elején „Életfa ünnep” (megőrződött pl. a májusfa állításban).

Augusztus elején MÁ-TÜN ünnep. A nyár „csúcspontján”, a Magyarok Istenét, a férfi jellegű oltalmat idézzük a hagyomány szerint. Ehhez régen megáldott fehér lovat követő körmenet is kapcsolódott.

A Küszöb ünnepe, (halottak napja körül van) a születés és halál kapujának ünnepe. Főleg azé a kapué, amin át kilépünk e földi életből, hogy megértsük annak mibenlétét és értelmét.